Régi és új kollégák körében ünnepelte meg a Nyugati Jelen Jámbor Gyula (volt főszerkesztő és főszerkesztő-helyettes) nyugdíjba vonulását. Kollégái, barátai, Böszörményi Zoltán laptulajdonossal az élen szeretettel köszöntötték és kívántak neki még nagyon sok erőt, egészséget és kitartást. Az újság munkatársaitól egy kizárólag neki és róla szóló, 50 példányban kinyomtatott különkiadást is kapott, melyet meghatottan lapozott fel. Régi kedves emlékek, még a Vörös Lobogó idejében készült, jópofa fotók villantak fel a lap hasábjain, a kollégák őszinte jókívánságaival együtt. Az ünneplők nemcsak ledolgozott 39 évre, hanem az ezután következőkre is koccintottak. /Egy híján negyven. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 14./
2009. június 18.
Úgy harminc évvel ezelőtt Bokor Ella költőnőnek valaki mondott egy rossz szót az aradi Tóth Árpád Irodalmi Körben, ezzel „elijesztette” őt a közléstől. Bokor Ella első verseskötetének megjelenésére csak most kerülhetett sor, semmiképpen sem túl korán, hiszen a szerző 1953 (!) óta tagja az aradi irodalmi körnek (egy időben elnöke is), s ezalatt több-kevesebb rendszerességgel írt – verset, prózát vegyesen, amelyekből jó néhány megjelent az Utunk, az aradi Vörös Lobogó és más lapok hasábjain. Az első kötet azonban – Ég és Föld között, alcíme Versek – Dalok – csak most látott nyomdafestéket, a Tóth Árpád Irodalmi Kör támogatásával. /Jámbor Gyula: Bokor Ella versei és dalai. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 18./
2009. szeptember 2.
Puskel Péter 2003-ban történt nyugdíjba vonulása után sem panaszkodhatott semmittevésre, az idei év eseménydús volt: felvették a Romániai Írószövetség aradi tagozatába, kiválósági díjat kapott helytörténészi munkásságáért Arad napján, és igazi könyvritkaságot rendezett nyomda alá, amelynek megjelenése az Aradi Magyar Napokra várható október elején. Puskel Péter 1968-tól 2003-ig volt hivatásos újságíró, de nem erre a pályára készült. Érdekelte az irodalom, a képzőművészet, a színházi rendezői pálya, a zene és a történelem. Azután a sors másképp hozta. Az ő évfolyama volt az utolsó 1959-ben, amely még a tiszta magyar 3-as középiskolában végzett. A Temesvári Egyetemen az orosz–román szakon szerzett diplomát. 1968-ban Aradon magyar lapjához /Vörös Lobogó/ került. Elindított egy új rovatot, amelyben a város régi épületeiről közöltek képeket, rövid leírással. Ez ment 1974–75-ben, amíg hetilapként jelentek meg, majd jött a letolás, hogy visszasírja a múltat. Előbb újságcikkeket írt a rendszerváltás után az Jelen napilapban, majd mindezt könyv alakban is megjelentette. Az első kötet, az Arad marad 1997-ben látott napvilágot, az 1998-as Arad redivivus címűben már új anyagok is voltak. 2004-ben az Irodalmi Jelen Könyvek Kiadó felkérésére összeállította az Emlékképek a régi Aradról című kötetet. Jelenleg Arad ipartörténete érdekli, ezzel még románul sem foglalkozott senki. További témái: jeles aradi műszaki személyiségek, a második világháború aradi vonatkozásai. /Kiss Károly: „Semmi sem tökéletes, semmi sem végleges” = Nyugati Jelen (Arad), szept. 2./
